Az élet egy játék

Lassan egy hónap telt el. Sok minden történt ez idő alatt. Lassan oszlottak a felhők, előbújt a nap, a remény megcsillant. Egy nagyon kellemes hosszú hétvége Erdélyben... Majdnem együtt. Aztán lassan minden jól alakult, ismét boldog voltam, örültem ha adhattam, kedveskedhettem. Mostanra sajnos megint szomorúság tölt el... hülyeséget csináltam. Még magam is meglepődtem ezen, hiszen ennél, azt hittem magamról még én is, hogy több eszem van. Súlyos tettemnek következménye lett, ami rettenetesen bánt engem. Legfőbbképp az fáj, hogy másnak megint csalódást és fájdalmat kellett okoznom... Hallgatnom kellett volna a belső hangomra, hogy ne tedd, nem jó ötlet. De én ezt figyelmen kívül hagytam.... Nagyon nehéz a hétköznapokban erősnek mutatnom magam, miközben belülről marcangolnak a tetteim. Aznap este nagyon gyengének éreztem magam, miközben dühös voltam magamra, félelem töltött el, hogy ha kilépek azon az ajtón, talán soha többet nem láthatom, nem élhetem át vele azt a kellemes társaságot. Elrontottam megint.... Ma megtettem az első lépést talán az egyik megoldás felé. Ez tanácsolta Ő is... Igyekezni fogok... Fontosnak érzem ezt a kapcsolatot. Tegnap az előző nap eseményei miatt eléggé magam alatt voltam. A munkám semmit sem ért. Nehezen tudtam koncentrálni, szinte mindent kétszer alaposabban át kellett néznem, mert a gondolataim messze messze jártak. Gyötör a bűntudat, azóta is éjjelente sokat ébren vagyok, és amikor kicsit elbóbiskolok, ez már a 2. nap volt sorozatban, hogy vele álmodtam. Szerencsére ma csak 10 órára kellett mennem Kaposvárra egy közbeszerzéssel kapcsolatos tájékoztató napra. Reggel kicsit tovább pihenhettem ágyikómba, de azt hiszem most agyi kikapcsolásra, nyugalomra, egyedüllétre van szükségem. Nem is kívántam sokáig maradni bent a városban, örültem ha minél hamarabb indulhattam haza. Útközben felvettem barátnőmet, aki tegnap szigorúan meghagyta nekem, hogy ma mindenképp találkoznunk kell. Persze, hogy nem bírtam ki sírás nélkül... Eldöntöttem pár napra félrevonulok. Majd egy órát töltöttem el a könyvesboltban és kiválasztottam 4 könyvet, melyekből tanulhatok. Kis lelkemnek nagy szüksége van most erre. Erősnek lenni, a bennem rejlő erőt felnyitni, és mindent megtenni, hogy "meggyógyítsam önmagamat".