Az élet egy játék

Juhéééé, levizsgáztam, sikerült a polgári jog államvizsgám is :) .

Nézzük mi és hogy is történt addig. Az elmaradt napok blog bejegyzéseit nehéz így 4 nap távlatából bepótolni. Szorgalmasan készültem a vizsgámra, sokat tanultam, és vészes gyorsasággal el is jött a péntek. A megszokottakhoz képest nyugodtabbnak éreztem magam. Itthon is megjegyezték, hogy nem vagyok olyan dilis, mint amilyen a többi államvizsgám előtt voltam. Csütörtök este leutaztam Pécsre. Anyu kikísért a buszmegállóba, felpakolt a buszra... aztán elindulva kezdtem érezni magamon a stressz egyre elnyomó hatását Tanulni szerettem volna, mivel volt még aznapra 24 tétel, amit mindenképp át kellett néznem. Már nagyon fáradtnak éreztem magam, így lebeszéltem magam erről és inkább kellemes zenét hallgattam. Viszonlyag hamar leértem Pécsre. Fél éve voltam utoljára, de a város semmit sem változott. Sőt nagyobb felfordulással szembesültem, építkezés építkezés hátán. Szokásos szállásomon elfoglaltam a helyemet. Még szobatársat is kaptam, holott nem igazán szoktam ennek örülni vizsgák előtt, mert jobb nyugiban, egyedül rákészülni testileg és lelkileg, de ennek most kivételesen picit örültem. Aztán jött a döbbenet és a "csalódás" a személyben, de kibírtam... Meggyőztem magam arról, hogy úgysem az át nem nézett tételek közül fogok húzni, így a fejem alá pakoltam a tananyagot s mivel eléggé kimerültnek éreztem magam, így miután a kabalahívásomat megejtettem pikkpakkra bealudtam.

Péntek reggel a készülődés kicsit gyorsra sikerült, így korán elindultam be az egyetemre,hátha sikerül bekerülnöm érkezés alapján az első körbe. Úgy éreztem semmit sem tudok, hatalmas káosz urakodott a fejemben. Szokásos nagy levegő, amikor odaértem a suli épülete elé. Azt hittem majd korán érkezem, de ebben tévedtem mert jópáran már várakoztak. Ismerőseim közül senki nem vizsgázott eznap, de természetemnek közsönönhetően gyorsan beszélgetésbe kezdtem két fiatal sráccal, aztán kialalkult a kis csapat. Már mindjárt nem éreztem magam annyira egyedül. Sikerült bemennem az első 4 emberrel. 3 tételt kellett húzni, amikhez tényleg szerencsém volt. Bár egyiket sem mondanám könnyűnek, de kettőnél azt éreztem, hogy egész jól tudom, a harmadikkal már gondjaim voltak, mert amikor leültem kidolgozni, még mindig nem jutott semmi eszembe, amit ahhoz kellett volna mondanom. Másodiknak feleltem. Annyira ideges voltam, hogy rázott a hideg és volt olyan pillanat, hogy úgy kiszáradt a szám, összeragadt a nyelvem, hogy azon kezdtem el parázni, hogy most mi lesz, ha nem akar kinyílni... :) Így utólag visszaemlékezve már mókásnak tűnik, de akkor nagyon kellemetlen helyzet volt. Szimpatikus vizsgabizottság nem sokat kérdezgetett tőlem. Az utolsó pillanatban beugrott a harmadik tételhez is pár mondat, de szerencsére nem bojgatták, beérték azzal, amit mondtam. Az eredményhirdetésre 12 körül került sor. Meglepetésemre 3-ast kaptam az összfeletemre. Sikerült ez a vizsgám is. Ez volt az utolsó államvizsga, már csak gyorsan be kell fejezni a szakdolgozatomat és május első hetében meg kell védeni, aztán befejeztem az egyetemet. Szerintem igaziból még mindig nem fogtam fel, hogy már itt tartok és csak egy hajszál választ el a doktori névtől. Bár tegnap, amikor már egyedül voltam és kicsit elbambultam, eszembe jutott, hogy mennyi időt, energiát öltem bele, hogy eddig eljuthassak. Eszembe jutottak szüleim, akiknek a legtöbbet köszönhetem, akik igyekeztek mindet megadni és anyagilag támogatták tanulásomat. Legigaziból nekik köszönhetem ezt. Tegnap is erre gondolva kijöttek a könnyeim, de most ahogy írom ezeket a sorokat megint elpityeregtem. Úgy döntöttem, hogy a júniusi diplomaosztó, amire majd kiscsaládom is eljön, nem rólam fog szólni. Különleges élményt tervezek szüleimnek, amellyel majd ott szeretném nekik megköszönni azt a sok fáradtságot és támogatást. De ez egyelőre maradjon az én titkom. Annyira fáradt voltam, hogy miután végeztem már sok mindenhez nem volt kedvem. Igyekeztem gyorsan beszeretni egy-két ígért dolgot, aztán alig vártam, hogy találjak valami hazafelé induló buszt és elindulhassak. Háááát, mostanában nem vágyom tömegközlekedésre. Kaposvárig könnyen eljutottam, de ott kellett egy jó másfél órát várnom. Ez idő alatt volt időm nézelődni, bár kedvem elmozdulni a pad mellől nem sok volt, így a körülöttem tolongó fiatalokat és idsebb emebereket szemlélgettem. Elszomorított, hogy milyen sok szegény ember van. Belehallgatva beszélgetéseikbe rájöttem, hogy ez ám a nagy baj, hogy még vannak ilyen emberek, akiknek ennyire sanyarú a sorsuk. Elgondolkodtató volt az is, hogy valaki, akin látszik, hogy "szegényesebb" mennyivel őszintébben, jobban tud örülni egy kisebb értékű dolognak, ami mondjuk nekem már természetes, hogy megvan és jobb van belőle. De neki, csak erre volt pénze, és ez a pár tízezer is sok pénznek számít neki, de a legnagyobb boldogsággal újságolta társának, hogy mennyire örül neki, s milyen jó hasznát fogja venni. Hazaérkezve apu már a kapuban várt. Úgy a nyakamba ugrott, hogy hirtelen én is meglepődtem. Nagyon örültek szüleim annak, hogy ezen is túlvagyok. Anyu elárulta, hogy amikor délben felhívtam még örömben sírt is :) Nagy megkönnyebbülést érzek én is. A nagymamám az egyik kedvencemet, finom spagettit főzött nekem. Közös vacsora közben élménybeszámoló jött, aztán visszavonultam szobámba. Jól esett az est folyamám, hogy két emberke is érdeklődött a vizsgámmal kapcsolatosan. Meglepődtem a hívásukkor, de őszinte érdeklődést éreztem hangjukban. Nem úgy mint délután, amikor egyik ismerősömet felhívtam, akin magam is megdöbbentem, mert irigység és csalódottság érződött vissza a hanglejtésében és a vele való kommunikálás során. Elgondolkodtató volt ez is... Este itthon már nem csináltam semmit, kicsit néztem a tévét, de olyan fáradt és kimerült votam, hogy még skype-olni sem volt kedvem. Minél előbb alvásra vágytam. Aztn mostanra meg már kialaludtam magam. Ez is fura. Amikor megtehetném, hogy kicsit tovább lustizok, nem kell felkelni hajnalban tanulni, én mégis már fél 5-kor kipattanok az ágyból. :) Egy biztos, hogy ma semmi megterhelőt nem fogok csinálni, nyugisan, kényelmesen csak azt, amihez épp kedvem lesz.