Az élet egy játék

Tegnapi este hiába szerettem volna korán álomra hajtani a fejemet bízva abban, hogy gyorsan reggel lesz majd, aztán talán a problémák megoldódnak, kicsit mindenkinek jobb lesz a kedve és mosolygósabban folytatódhat az ünnep. Csak forgolódtam az ágyamban és emésztett sok minden. Nem is tudom mennyi lehetett az idő, amikor msn-en felbukkant egyik régi kedves ismerősöm, Zsbat. Kicsit felcsillant a szemem, jó volt "látni". Igaz beállva, mert épp egy buliból esett haza, mindenképp bánatomat alkohollal igyekezett volna orvosolni. Virtuálian kis is nyitotta az italszekrényt, amely tele volt sok-sok piával. Sajnos tequilával nem szolgálhatott, de legközelebbre talán beszerzi majd az én kedvemért :) Ajánlott nagyon finom epres házipáleszét. De a kiszolgálás nagyon nehezen jött össze :) . Örültem neki nagyon, mert elterelte kicsit a gondolataimat, bár a legmélyén mindig ott lapultak a marcangoló kérdések. Nagyon sokat beszélgettünk, megnyugtatott. Kicsit nosztalgiáztunk az eltelt évekről. Előkerültek elég érdekes fotók is. Majdnem a frászt hoztam rá, amikor benyögtem neki, hogy akkor ha már átküldte a képeket, kiválasztok egyet és feltezsem a blogomba. Hiszen előtte nem hallottam mást tőle, hogy miért nem teszek fel fotókat, képeket, hiszen azok megspékelnék még jobban írásaimat, és olykor többet elárulnának, mint a sorok. Aztán a végén már nem is nagyon ellenkezett, ám egy feltételhez kötötte, hogy csak akkor egyezik bele, ha én is felteszek egy hasonló képet magamról :) Nah azt már nem ígértem meg neki. Kedves Zsbat, ám ami késik , az nem múlik. Kitudja, tudod 3 pálesz után már a gátlások is oldódnak :)))) Nem mintha én olyan gátlásos lennék :) Ugye, ugye? Aki személyesen is ismer tudja már, hogy mikre vagyok képes :) Csak úgy szaladt az idő, és pikkpakk éjjel 3 óra lett. Nem is kellett altatni magam, úgy bealudtam. Reggel majdnem 10 óráig elaludtam. Talán még soha nem sikerült ilyen sokáig aludnom, akármikor feküdtem le előző nap. Kicsit még lustiztam az ágyamban, amikor anyu bekopogott, mert ő sem volt ehhez hozzászokva, azt hitte valami bajom történt. Az ebédem az nagyon összecsapottra sikeredett. Majd eztán a szokásokhoz híven meglátogattuk másik nagymamámat, aki nagyon finom sütivel fogadott minket. Tegnap unokatesómék nálunk "karácsonyoztak", így már akkor megígértem neki, hogy ma felmegyek hozzájuk és segítek feltelepíteni az új számítógépes játékot, amit a Jézuskám hozott neki. Azonban nem jártam sikerrel. Már máskor is panaszkodtak, hogy valami komolyabb baja lehet a gépének, de nem gondoltam, hogy ekkora gáz van vele. Nem sikerült a telepítés, elég furcsa dolgokat produkált a számítógép. Barátnőmmel már korábban megbeszéltük, hogy ma lesz a napja, hogy összefutunk, és egy kellemes séta mellett kicsit elcsacsogunk. Volt miről, hiszen mindkettőnk életében az utóbbi napokban elég komoly dolgok történtek. Átadtam neki ajándékomat is, amire igazán nem is számított, de nagyon örült neki. Nagyon sok hálával tartozok neki, igazi jóbarát, akire eddig mindig számíthattam. Azonban a séta nem sikerült hosszúra, mert közben eléggé lehűlt a levegő és én itthonról csak egy pulcsiban indultam el, kabát nélkül. Hazaérve, eldőltem kicsit ágyamon. Aztán amikor felébredtem, akkor vettem észre hogy majdnem 3 óra hosszat aludtam. Amikor felébredtem olyan voltam , mint akit fejbevertek. Csak feküdtem ágyikómban és ki se tudtam nyitni a szememet, jól esett a csendet hallgatni. Közben derült ki, hogy a holnapi programommal kapcsolatosan kétségek merültek fel, és kisebb szervezést igényel, közbejött valami. Próbáltam volna a közös döntést megbeszélni, amitől a többi is függ, de sajnos egyelőre még nem sikerült...