Az élet egy játék

Kis karácsony, nagy karácsony... bizony bizony kisült már a kalácsom :) Délelőtti szaladgálásomat kellemes meghitt családi együttlét váltotta fel. Az ebédet követően, egy szusszanatnyi pihenés után másodjára végre sikerült behozni a lakásba azt a csodaszép ezüstfenyőt, amit igaz látatlanban kiválasztottam :) Közös fadíszítés után izgatottam vártam azt a pillanatot, amikor átadhatom szüleimnek, szeretteimnek nekik szánt ajándékaimat. Boldogság, szeretet, öröm, békesség sugárzott az arcukon. Azt hiszem sikerült idén is mindenkit a legszemélyesebb, legjobb dologgal megajándékoznom. Bár ez a legigazabb, hogy "Egy ajándék éppen annyit ér, amennyi szeretettel kiválasztották."(Thyde Monnier) :) Úgy érzem, az idei karácsonyom sokkal szebb volt, mint a tavalyi. Valahogy érzelmileg is többet kaptam... másoktól is... És azt gondolom ez volt a mai napon a legértékesebb ajándék számomra. Ünnepi vacsora után kicsit még együtt ünnepeltem szüleimmel, borozgattunk és kellemes emlékeket elevenítettünk fel a múltból. Majd visszavonultam szobámba. Jól esett egyedül lenni. Megszereztem Leona Lewis legújabb lemezét. Talán mostanra már 4-szer is meghallgattam. :) Elgondolkodtam dolgaimon, mások dolgain, amik részben az életemnek egy részét is jelentik. Van pár dolog, amiben döntésképtelen vagyok, és van pár dolog aminek eldöntése mindenképp a jövő év elhatározásain és elszántságomon fog múlni. Ugyanakkor van pár olyan dolog is, amit egyszerűen nem tudok szó nélkül hagyni, amik nagyon bántanak, főleg már tudva azt, hogy megérzéseim ismét beigazolódtak... Ám a szeretet ünnepén inkább most elfojtom ezeket.... Hiszen a békesség mindennél fontosabb.

Ui:Amúgy nagyon várom már a vasárnapot :) És készülök... :)