Az élet egy játék

Én mostanra már aludtam egyet....Erre vártam délután 2 óra óta, hogy itthon legyek, bebújjak az ágyikómba és fejemre húzva a takarót aludjak. Nem tudom mi volt ma a levegőben... egész nap nem találtam a helyemet és csak ásítoztam. A reggel pörgős lendületben, vidáman indult, aztán annak elég hamar vége lett, kimerültem, és onnantól minden olyan nehéznek tűnt. Ám egyszer csak betoppant a kedves informatikus Feri az irodámba kezében egy óriási nagyon vanília pudingos és nagyon csokis Bismarkkal :) Nekem hozta Kaposvárról :) Miért is? Hmmm.... Nagyon meglepődtem... De isteni finom volt. Persze nőből lévő kollégáim is mind megjegyezték, hogy "huhhhh, de jól néz ki, mit eszel? Hol vetted?" Hááááát, én meg elmondtam nekik, hogy kitől kaptam csak úgy... Naaaaah, és erre egyesekben előjött a féltékenység. Én meg csak mosolyogtam az egészen, mindenki gondoljon, amit akar. De biztos volt olyan valaki, akit megevett ez miatt a fene:) A délután inkább téblábolással telt. Iszonyatosan szenvedtem, és nem titkoltam a nem éppen toppon lévő munkakedvemet sem. Nehezen jött el a 4 óra. Ahogy hazaértem, ismét sikerült magam lebeszélni a tanulásról. Inkább eldőltem az ágyamon és éreztem, húz az ágy, ellazulok.... és már aludtam is szerintem. Nem érzem magam most sem kipihentnek, kicsit tévézek, olvasok, aztán alszok reggelig :)