Gyorsan eltelt ez a mai nap. Délelőtt nagyon sok munka volt, a folyamatos pályázatírásokkal meg van a nyűgöm bőven. Olyan értetlenek az emberek... értetlenségükkel megnehezítik mások munkáját, akadályozzák a gördülékenységet. Vajon miért kell egy általam művelt, intelligensnek hitt embernek 2-szer elmondani, szájába rágni, hogy az adott szempontok alapján a pályázathoz szükséges kötelező dolgokat hogyan és miként gyűjtse össze. És nem érti meg, harmadszorra sem azt hozza, amit kértem tőle... Csak néz bambán ki a fejéből, és ekkor döntök úgy, hogy hagyom őt a francba, és majd inkább én megcsinálom... Az biztos lesz, nem kell még rá napokat várnom. Még ebédelni sem volt időm, úgy belemerültem a munkába. Siettem, mert kora délután indulnom kellett Kaposvárra. Jó volt egy kicsit kimozdulni, beszélgetni, kicsit autókázni, nézelődni,sétálni, vásárolgatni.
Voltál már úgy, hogy bármerre bárhova mentél, mindenhol azt lested, hogy mikor mit látsz meg, amit esetleg szívesen megvennél Valakinek? Konkrét személynek csak úgy kedvességből keresgettél valamit... Az üzletek polcain azt kutattad, hogy vajon minek örülne? Mi legyen az a "valami", ami mosolyt varázsol az arcára? Mert te olyan jó szívvel ajándékoznál csak úgy Valakinek valamit? Szerintem adni nagyon jó érzés, engem nagyon boldoggá tesz, ha látom, tudom, hogy kellemes meglepetésemmel másoknak is örömet szerzek. Mosolyognak, jól esik nekik is, hogy "csak úgy" gondoltam rájuk és kapnak valamit... Egész nap ezen pörgött az agyam, mi is legyen az apróság? Igaz voltak kicsit konkrétabb elképzeléseim is, de a legmegfelelőbb meglepetést mégsem sikerült ma megtalálnom. Valahogy nem éreztem azt, hogy igen ez az! Sebaj, majd talán holnap :)
Utolsó kommentek