Az élet egy játék

Vasárnap. Üde, friss, korai ébredés után indultam is itthonról a megbeszéltek szerint. Útközben begyűjtöttem a finom reggelinek valót, omlós fonott kalácsot, mazsolás kakaós kuglófot, egy kis sajtot és felvágottat. Mivel abszolút nem volt még így hajnalban forgalom egész jó tempóban tudtam haladni, és majdnem sikerült pontban 8 órára megérkeznem. Szerencsémre Bigyó Felség már a csengetésem előtt kinyitotta a szemeit, így kicsit nyomi arccal fogadott az ajtóban. Ígéretemhez híven, sürgés-forgás után ágyban tálaltam neki a reggelit. Majd egy kis lustizás után kilátogattunk a bolhapiacra, ahol begyűjtöttük kakukkos órám maradék részét. Kívülről most már nagyon szép lesz, már csak majd működőképes állapotba kellene hozni. Talán egyszer majd valaki ebben is segít nekem :) Kint a piacon nagyon sok érdekes dolgot láttam. Bőven volt időm nézegelődni, így alaposan figyeltem. Meglepetésemre hazai ismerősökkel is találkoztam a vásárcsarnokban. Ki gondolta volna, hogy többmint 70 km-re, pont velük futok össze. A délelőttbe még belefért egy kis teszkózás és intersparozás is. Majd visszaérkezve Felség birodalmába, megajándékoztam kedvenc cicáját egy kis finom szardíniás falatokkal s hogy lássa Felség milyen rendes szolgálója vagyok elmosogattam, kicsit porszívoztam. Ebéd után meglepetésemre kedves invitálásban volt részem. Azonban sajnos nem volt nálam fürdőruha, így erről le kellett mondanom. És ekkor jött a hirtelen ötlet.... Menjünk Sümegre, nézzük meg a várat! Egy kis tanakodás után csak elindultunk és közel egy órás út után megpillanthattam az óriási hegytetőn a nagy kővárat. Fantasztikus szülinapi ajándék volt ez számomra. Igazi élményben volt részem, nagyon jól éreztem magam. Kedves Felség, köszönöm ezt a boldog napot! Bár az öltözékem nem éppen volt kényelmes ehhez a túrához, de a nagy élmény feledtetett velem minden kényelmetlenséget. Magas sarkú papucsban iszonyatosan meredek dombot mászni és így megközelíteni a várkaput, nem éppen tűnt jó ötletnek. Aztán papucs le, és irány mezítlább a pálya. A nagy izomhúzódás miatt eleinte még nem is éreztem, és csak utólag érzékeltem, hogy rettenetesen ég a talpam. Akkor tudatosult bennem, hogy valószínű felégett, ahogy sétálgattam a forró köveken. Sebaj, az élmény ezt is feledteti :) Köszönve Felség leleményességének, igazán egyedi bánásmódban volt részünk. Külön idegenvezető karolt fel bennünket és érdekes mesékkel megfűszerezve mesélt a vár és a kor történelmi eseményeiről. Sok értékes információval gazdagodtunk. Bent a várudvarban belecseppentünk egy várjátékba. Mókásan előadva, korhű ruhákban elevenítették fel a vendégek előtt a kor szellemének egy részét. Sétálva a várfalon csodálatos kilátás tárult elénk. Sajnáltam, hogy a vár egyrésze jelenleg le van zárva restaurálás miatt, ezért nem lehetett körbejárni. Tavaszra ígérik a helyreállítás befejezését, különösen szépnek ígérkezik a teljesen felújított kápolna is. Sok mindent lehetne mesélni a várról és a bent töltött időről. Számomra nagy élmény volt, hiszen amúgy is közel áll hozzám a középkor , nagyon szeretem a várakat, és ha tehetném szívesen visszacseppennék abba a korszakba. Bár egyesek szerint, ahogy a kinzókamrában is láttuk a boszorkányok sorsát , biztos hogy engem is máglyán égetnének el :) Egyéb kínzóeszköz hiányában Felség kalodába záratott, majd szíve csak megkönyörült rajtam, és inkább társaságomat választva továbbvezetett útunk az Aréna irányába. Egy kis séta és jégkása fogyasztása után bekéretőztünk az Arénába, hogy a lovagi tornát megnézzük. Igaz, csak a második felére sikerült bejutni, de így is volt még majdnem fél óránk, hogy tátott szájjal figyeljem az ügyesen harcoló lovagokat. Csodálatos korhű ruhákban játékos, harci feladatok során mutatták be ügyeségüket, és a legjobbat közülük a várkisasszony egy szál vörös rózsával jutalmazta. A bemutató után utunk a helyi ferences templomba vezetett, ahol egy mise zárórészébe cseppentünk épp bele. Egy kis testi lelki phenés után, kivülről megtekintettük a plébánia templomot is. Majd némi keresgélés után azt hiszem megtaláltuk Sümeg legjobb cukrászdáját. Egyedi receptekből készült, sajátos ízvilágú, isteni süteményeket kóstolhattunk meg. Nagyon nehezen sikerült választani, legszívesebben mindenből falatoztam volna egy keveset. Ám a végén mindegyikünk tányérjára került többféle süti, de a legjobban nekem a mogyorókocka ízlett. Gyorsan eltelt a délután, sajnos beesteledett és indulni kellett haza. Útközben sofőröm nem hagyta csökkenni az adrenalin szintemet, éles kanyarokat elképesztő gyorsasággal próbált bevenni, én pedig mindezt szememet, fülemet befogva, összeszorított fogakkal vészeltem át. Ennél már csak az volt számomra félelmetesebb pillanat, amikor még fent a várban láblógatva üldögélt a várfalon. Nah akkor nem hogy szólni, de még ránézni se mertem :) Simán, rendben és egyben hazaérkeztünk. Amint kinyultunk az ágyon hulla fáradtság uralkodott el rajtunk. Engem különösen hatalmába kerített, hiszen értelmetlen emlékképek jelentek meg előttem, amelyek logikátlan összefüggésben törtek a felszínre. Nem sok hiányzott, hogy ne aludjak be vendéglátómnál. Szívesen maradtam volna még, de másnapi korai teendőim miatt indulnom kellett haza. Siettem, nyomtam a gáz, mert éreztem, ha monotonon gurulok csak akkor mégjobban fenyeget a kormány mögötti elalvás. Itthon csak bezuhanatm ágyamba és már a Kiskacsa fürdik fekete tóban dalt sem kellett elénekelnem, mert ahogy letettem a fejem máris aludtam.

Ui: Mindenkinek szeretném megköszönni azt a sok jókívánságot, amivel elhalmoztatok. Köszönöm!