Ma ma van :) Tegnap szánt szándékkal nem írtam blogot. Így is fenn állt az a veszély, hogy tervezett projektem kitudódik. Mármint véletlenül kikotyogom :) Ám azonban a cél érdekében betömtem a számat, és lefeküdtem aludni :) Visszaemlékezve a tegnapi napra összességében jól telt. Dolgozgattam, egész jól haladtam a munkával. Bár kisebb nagyobb akadáyok folyamatosan akadnak, de ami egyik pillanatban iszonyatos lehetetlennek tűnik, egy kis akaraterővel viszonylag könnyen képes megoldódni. Rájöttem arra, hogy munkaügyben nem érdemes kikérni a kollégák véleményét. Vajon miért van az, hogy ha pletykálni kell mindjárt pörög az agyuk, de ha szakmai kérdést teszek fel nekik, megy a vacilálás, a nyaffogás, a nem is tudomozás? Annál idegesítőbb nincs, amikor egyszerű kérdésekre, ami hót egyértelmű lenne, még gondolkodni is lusták, és szabályosan szenvednek attól, hogy megszólaljanak. Bevallom öszintén, pedig újabban szánt szándékkal teszem, kicsit "tesztelem" őket a magam módján. Kérdezek, de mindeközben a választ is tudom :) Olykor aztán rádöbbenek, hogy jobb inkább meg se kérdeztem volna, hiszen mit is várhattam volna... Arról már ne is beszéljünk, hogy egyesek túllihegik a munkájukat, sápítoznak, hogy nem győzik.. közben meg a 8 órából 4, 5-et netezéssel, chateléssel és egyik irodából a másikba sétálgatással töltenek. Akkor miről is beszélünk? Hmmmm... Ezzel nem magamat akartam ám fényezni, de mindenki tudja, hogy én jó munkaerő vagyok :P
Hazaérve lelkesen elkezdtem projektem megvalósítását. A szervező munka már délelőtt megtörtént. Segítőkész emberemre találtam :) 1. fázis alapanyagok begyűjtése; 2. fázis elkészítés-sütés. Bizony, mert süteményt sütöttem, nem is keveset, de nem is eleget :) Finom meggyes pite, kókusztekercs és isler. Nyammm.... Ne kérdezzétek miért e széles kínálat... csak úgy jött. Szerettem volna valakinek kellemes meglepetést okozni, megédesíteni a napját. Drága nagymamám is sokat segített nekem. A nagy sürgés-forgás közben ellátott egy-két jó tanáccsal. Volt egy pillanat, amikor megálltam a konyha közepén és csodáltam őt, ahogy tette vette a dolgát, remegő kezével, maghajlott, fájó derekával azon volt, hogy segítkezzen és nekem is könnyebb legyen. Ebben a pár másodpercben sok minden lepergett előttem. Szívszorító érzés töltött el. Jólesett odabújni hozzá és megpuszilni, és hálát adni, hogy köszönöm, hogy Ő az én nagyim. Fülébe súgni, hogy talán mindenkinél a legjobban szeretem.
A leggyorsabban elkészített sütemény a kókusztekercs volt.Ezt hagytam utoljára, és kb fél 9-re végeztem is. Csak ez a fránya mosogatás ne lenne. Brrrr, nem szeressem....
Este már nyugodtan pihentem meg. Kis tévénézésnél, beszélgetésnél több nem történt. Vagyis mégis.
Elveszítettem a fogadást. Bizony, jövök neked egy édes pezsivel. Majd feladom postán, jó? Vagy elküldjem az új "kolleginával"? Azt hiszem te sokkal jobban kitartóbb voltál nálam... De sebaj, majd legközelebb legyűrlek ebben is :)
Az éjszaka nyugodtan telt, bár egyszer felébredtem valami zörgésre, aztán gyorsan tudatosult bennem, hogy még aludhatok pár órácskát. Bár ma fél 5-kor keltem, mert még visszavolt a projektem 3. fázisa. Be kellett csomagolni a süteményeket. Aztán készülődés, autókázás és máris bent voltam a munkahelyemen. Kedvenc "futárom" is 10 óra környékén befutott, felvette a csomagot és máris sietett tovább. Nem tudom, hogy fogom neki meghálálni, hogy ma csak miattam jött erre, hogy nekem segítsen a meglepetés kivitelezésében. Napközben elvoltam, bár sok kedvem nem volt dolgozni, de azért csinálgattam ezt azt. Kicsit izgultam, hogy milyen reakciót kapok majd, ha meglepim célba ér. Izgalmam kicsi feszültséggel párosult, bizseregtem :) A nap zömében egyedül voltam az irodában. Szeretem az ilyen alkalmakat. Sokszor gondolok arra, hogy igazán lehetne egy olyan irodám, ahol magam vagyok. Nagyon jól ellenék én egyedül is. Úgyis ha vkinek kell vmi, vagy csak beszélgetni akar megkeressük egymást, átsétálunk a másikhoz. Azonban vannak olyan munkák, amiket hatékonyabban, gyorsabban lehet nyugiban, csendben végezni, és a zsibongásban én nehezen tudok összpontosítani. De azt hiszem ez egyelőre csak álom marad. Persze, ha már végre befejezném az egyetemet, talán megpályáznék egy vezetői állást és akkor előbb esélyem lenne magánirodára :) Erről jut ezsembe, hogy ma feljelentkeztem polgári jog záróvizsgára. Március első napjaira várható a vizsganap, ez azt jelenti, hogy nem ártana elkezdenem felkészülni rá. Már megint! Úgy utálok már tanulni... de nincs más választásom... ha csak nem szerzek valami protekciót :)
Munka után akadt némi elintéznivalóm. Eredménye lett jó sok pénz elköltése, amit megspórolhattam volna, ha egyenesen hazajövök. Hazaérve fél 6 fele felhívtam a célzott személyt, mivel nem jelentkezett, és aggódtam, hogy netán nem is kapta meg. Persze első mondataiban aranyosan próbált "értetlenkedni", de mindvégig éreztem hangsúlyában, hogy nagyon is tudja már, hogy miért keresem. Remélem tényleg finom meglepit okoztam neki, és majd elmajszolgatja a sütiket is.
Fáradtnak érzem magam. Ma is biztos korán lefekszem. Nehezen viselem ezt a hideget is. Bár szerencsére nem sokat tartozkodok kint, mégis már azt várom, hogy kitavaszodjon, vagy legalább egyelőre azzal is beérném, hogy icipicit enyhüljön az idő. Mindenkinek jó éjszakát, szép álmokat.
Utolsó kommentek