Az élet egy játék

Reggel, vagyis már délelőtt volt, amikor telefoncsörgésre ébredtem. Hirtelen fel se fogtam, hogy már 10 óra van. Ejh, jól elaludtam ma. Zsolt volt az. Hónapok óta nem keresett. Hello béjbi, kiabált bele a telefonba. Én meg csak álmosan hümmögtem, dörzsöltem a szemeimet, hátha…

A mai bejegyzést megírtam, de ma mégsem publikálom azt. Talán majd egyszer...Csak annyit, hogy lementem Kiskertészhez, de ő kitart az mellett, hogy nem kommunikál velem, amíg le nem telnek a napok. Kegyetlen érzés volt az a pár perc. Zokogva jöttem haza.

Reggel a megszokottól sokkal nyugodtabban ébredtem. Végre kipihentnek éreztem magam, és a gyomrom sem fájt. Annak ellenére, hogy mégsem megyek vizsgázni, és így a tanulás is elhalasztható, mai napra még szabit kértem, és kicsit magammal is foglalkoztam. Végre sikerült…

Másfél napos vívódás után eldöntöttem, hogy a következő államvizsgát kihagyom. Nem megyek le szerdán Pécsre. Képtelenségnek érzem, hogy az előttem álló 3 nap alatt megtanuljak 104 tételt és főleg olyan szinten, hogy a vizsgán 3-at kihúzva legalább mindegyikből kettesre…

Majdnem leragadnak a szemeim. Nemrég estem haza. Kiszívták az energiámat :) Ahogy tegnap terveztem a mai délutánomat és az estém egy részét szaunázással, úszkálással, ismerkedéssel töltöttem. Nagyon kedves volt a recepciós néni, mert csak egy óra díjat kellett kifizetnünk,…

Egész nap olyan furán éreztem magam. Egyedül.... Nem találtam a helyemet. Nem bírom én ezt a bezártságot. Legszívesebben beültem volna az autóba és elmentem volna valahova. Messzire! Hogy hova? Passz... Csak ne kelljen tanulni, ne lássam ezt az egészet. Igaziból nem is emberekre…

Elég volt mára a száraz polgári jogból, másra vágytam. Szeretem József Attila verseit. A könyvespolcról leemeltem a kötetét és meggyújtott mécsesekkel világítva a szobámat, félhomályban olvasgattam. Közben el-elmerengtem sorain, az életen. Mindig ahogy olvasom, egyre…