Az élet egy játék

Reggel egy kedves mosoly várt a buszmegállóban. Kicsit erőt adott a mai naphoz. Nem tudom, hogy tényleg ennyire jó ember e, vagy ez csak a látszat, de sokszor szeretném, ha egyre több ilyen emberke venne körül. Kisugárzása doppingol, főleg elkábít, amikor latinul szólal meg. :) Bent a munkahelyen csinálgattam a dolgomat, ám nem sok kedvvel.Nagyon szeretnék, már túl lenni október 3-án. Bizonytalannak érzem addig sorsomat. Panaszkodni ma már nincs kedvem, belefáradtam, így egy szót sem írok a benti légkörről. Az este folyamán szeretett "tesókám" is bejelentkezett MSN-re. Rég beszéltünk, jól esett hallani felőle. Hiába igyekezett feldobni az estémet, nem igazán sikerült. Aztán Felség is elhúzott valamerre, magamra maradtam. Már este a híradót nézve kicsit elszunyókáltam. Rettenetesen kimerültnek érzem magam, és ez sajnos éreztetem másokon is. De talán majd itt lesz ez a hétvége és aludhatok, aludhatok. Bízom benne, hogy idegileg megnyugszok és helyre jönnek a dolgok. Nagyon szeretném.... Ugye valahol mélyen Te is?