El se hiszitek mennyire boldog vagyok. Mily' megkönnyebbülés számomra, hogy levizsgáztam. Megérte majdnem egy hétig reggeltől estig tanulni és tegnapi napon is keményen egy fenékkel reggel 8-tól éjjel fél 12-ig még átnézni, áttanulni azt a 70 nagyon hosszú tételt. Nemrég értem haza, és úgy érzem, ahogy leültem ágyikómra, most tört ki rajtam a fáradtság. Nehéz vizsga volt. Két órás írásbeli, és aztán szóbeli, amelyen 2 tételt kellett húzni. Kiválóra teljesítettem, mindkettő jeles lett, max 100 pontos írásbelivel :) Bár amikor kihúztam a 2 tételt, nagyon megijedtem. Semmi nem jutott eszembe, lövésem nem volt, hogy vajon mi tartozhat hozzájuk. Közöltem is a jegyzőkönyvezetővel, hogy én ezt nem tudom. Egy pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy visszaadom a tételt, amit aztán belátom hülyeség lett volna. Firkáltam a papíromra, de a tételek kidolgozása nem igen ment. Akkor úgy hirtelen nem sok jót láttam előre. Eldöntöttem, hogy ha rámkerül a sor magabiztosan, mosolyogva fogok leülni a bizottság elé, és valamiről csak elkezdek beszélni. Így is tettem, visszamosolyogtak :) Elkezdtem mondani a magam is szövegét, ami igaz abszolút nem egyezett a könyv szerinti tétel kidolgozással, inkább a munkám során és innen onnan bevillanó foszlányokat próbáltam értelmes mondatokba fogalmazni. És már rég nem azt olvastam vissza a papíromról, amit leírtam, hanem magamtól elemeztem a fogalmat, soroltam a feladatokat, mindent amit úgy gondoltam, hogy odatartozhat. Amikor láttam, hogy az elnökasszony csak bológat, akkor fogtam fel, hogy ne baszki csak úgy darálom az anyagot, ők meg csak néznek :) Emlékszem voltak olyan nyakakitekert mondtataim , amiből nem győztem úgy kijönni, hogy aztán nehogy belekeveredjek és kiábrándítsam őket a feleletemmel Tudományosan előadtam magam :) És nem mondtam hülyeségeket :) Egy kérdésük sem volt hozzám. Én meg betudtam ezt az egész lehengerlést a rutinnak, a jogi egyetemnek, meg annak hogy nem vagyok segg hülye, és tudok beszélni :) Azt bizonyítja, hogy a közigazgatási jog területén már rendelkezek akkora korábban elrögzült tudással, ismerettel hogy átlátom az egészet, és képes vagyok komplex dolgokból visszavezetni egyes témákat :) Büszke voltam magamra. A legbüszkébb viszont az eredményhiretés után voltam, amikor félrehívott az elnökasszony és meginvitált egy teára és a jövőbeni terveimről kérdezgetett. Ismét bebizonyosodott, hogy a vizsgáztatás milyen jó kis csapatot tud összehozni. Érdekes módon jogász és leendő jogász kollégák hamar egymásra találtunk. A nap folyamán újabb ismerősöket szereztem. A nagy stressz közben jól esett velük visszaemlékezni az egyetemi évekre, az ott zajló vizsgákra és így utólag már mindannyian jókat nevettünk professzorainkon, az előadásokon és a vizsgákon. Sok régi emlék mind előjött :) Csütörtökön megint találkozik a csapat, hiszen kezdődik a következő vizsgának a felkészítője. Bizony ám, mert a szakvizsgának van még egy része, a választott tantárgyból való számonkérés.
Mindezek után siettem haza. Tegnap sajnos nem tudtam kimenni a temetőbe, ami zavart is, mert legbelül azt éreztem, hogy eltávozott nagyszüleim nem ezt érdemlik tőlem. De mivel tudom nagypapámnak én voltam a szemes fénye, és ő is azt szerette volna a legjobban, hogy jól teljesítsek és inkább tanuljak. Azt is tudja, ott messze fent a magasban, hogy mindennap eszembe jut, érzi ő ezt, hogy mai napig mennyire fontos nekem, és emléke szívemben örökké élni fog. Siettem, hogy ma mindenképp kimenjek Hozzá. Még mindig szépen világítottak a mécsesek, de már nem volt sok látogató a temetőben. Nyugodtan volt időm emlékezni, csendben meggyújtani a gyertyákat, és elmondani érte egy rövidke imádtságot. Nagyon hiányzik nekem :( Elsírtam magam. Eszembe jutottak tanácsai, féltő szavai, ölelései, közös dolgaink... Hiányzik.
Kolléganőim már érdeklődtek, hogy hogy sikerült a vizsga. Nem igazán volt kedvem csacsogni a telefonban, úgyis megyek már holnap dolgozni. Végre jól is fog esni a munka. Mondjuk szívesen el tudnék most pihenésképpen képzelni egy hosszú hétvégét valahol messze, távol mindentől mindenkitől. Kicsit magammal foglalkozni, kényeztetni magam, relaxálni. De majd csak egyszer már végre eljön az én napom :)
Utolsó kommentek