Az élet egy játék

Reggel sikerült elaludnom, vagyis visszaaludnom :) Szokás szerint megint felébredtem magamtól még fél 6 előtt, de mivel ma csak 9 órára kellett Kaposvárra menni így gyorsan megbeszéltem magammal, hogy még egy kicsit becsukom a szemem :) Nah a kicsiből még 2 óra lett, aztán pedig kapkodhattam. Nem is tudom, hogy értem oda Kaposvárra. Csak arra emlékszem, hogy induláskor nagy levegőt vettem és nyomtam a gázt, aztán amire kifújtam volna a levegőt már a parkolóban álltam :) Végülis nem késtem el. Délig bírtam az okosítást. Semmi újdonságot nem hallottam, untam is magam rendesen. Ezeket már mind az egyetemen anno megtanultam. Felesleges időpazarlásnak találtam az ebéd utáni visszamenést. Annál is inkább, mert egy kedves ismerősömmel töltöttem az ebédet, és nagyon jól sikerült a találkozó. Értékes személye jobb és értelmesebb programnak bizonyult a délután hátralevő részére is. Ebéd után teljesítettük küldetésem egy részét, hiszen kolléganőim megkérdtek, hogy szerezzek be nekik ezt-azt. Nagyon szívesen vállaltam, hiszen imádok amúgy is vásárolni :) Sorra teljesítettük állomásonként a feladatokat, közben én is találtam kedvenc Csokitériámban egy nagyon fura tárgyat. Egyszerűen nem bírtam otthagyni és megvettem Kiskertésznek. Hát azt még mindig nem tudom, hogy mikor teremt alkalmat arra, hogy átadjam neki, de odatettem a többi meglepim mellé. Végülis passzol hozzájuk. Majd csak már mostanában összefutunk, és akkor meglephetem ezekkel őt. (Bár előbb le kell járni a napoknak.) De ez a meglepi így csupaszon elég snassz volt még, megláttam egy másik üzletet, és kapásból jött az ötlet, hogy igen ez hiányzik még rá. Igénybe vettem szolgáltatásukat, és nagyon rendes volt az a szimpatikus, jóképű srác, mert a kedvemért azonnal megcsinálta, amit kértem :) Kedves kísérőm csak fogta a fejét, hogy nem vagyok normális, és ő még egy ilyen lánnyal nem találkozott, mint én :) Azt is hozzátette, hogy reméli mások is értékelni fogják kedvességemet, leleményességemet :) Hát ez majd kiderül. (Elárulhatnám mi a meglepi, de nem teszem. Nem azért mert Kiskertész hátha olvassa, és akkor nem lesz meglepi, bár úgy gondolom az én oldalamat nem szokta nézegetni, hanem más oka van ennek. Az biztos ilyet még senki nem talált ki :) Majd egyszer elmondom.) Pörögtem ezerrel, és addig nem nyugodtam, amíg mindent úgy el nem intéztem, ahogy szerettem volna. Útközben jókat nevetgéltünk, teljesen feldobott mindkettőnket ez a nagy sürgés forgás, szaladgálás. Olyan szabadság érzés volt bennem. Felszabadultság, határtalanság... nem számított ma semmi, ma mindent lehetett, és minden jól sült el :) Mielőtt hazaindultam volna beültünk egy kávézóba és nagyon finom sütit kaptam. Nem rendelhettem semmit, kedves kísérőm rendelt helyettem nekem meglepi sütit :) Amit feltétlenül meg kellett, hogy kóstoljak. Nagyon ismer már, mert nagyon eltalálta, hogy mit szeretek és isteni volt. Finom pisztáciás marcipános, csokis süti, nyammm :) Ez volt a mai nap végén a csúcs. Ilyenkor sajnálom, hogy nem Kaposváron lakok, mert akkor még gyakrabban tölthetnénk ilyen klasz órákat együtt. Hazafelé, koppra tettem a zenét, és végig énekeltem az utat. Jó kedvem volt, vagyis még van is. Amióta itthon vagyok csak a fülemben megmaradt dallamot dúdolászom. Megkerestem nektek is, hallgassátok. :)